Az 1900-as évek elején, pontosabban 1934-ben egy meglepő eset borzolta a kedélyeket az akadémikus világban, amikor egy humoros kedvű szerkesztő, vagy talán egy egyszerű nyomdai hiba következtében, egy nem létező szó került be egy tekintélyes lexikonba. A The New International Encyclopaedia második kiadásában, a 'D' betűs szócikkek között, az olvasható volt, hogy a 'dord' egy szinonimája a 'sűrűség'-nek (density), amelyet a fizikában használnak. Évtizedekig senki sem vette észre a furcsaságot, és a szó csendben élt a nyomtatott oldalakon, potenciálisan félrevezetve olvasók ezreit. Ez a hihetetlen nyelvi csalás rávilágít arra, hogy még a legmegbízhatóbb forrásokban is előfordulhatnak meglepő hibák vagy szándékos tréfák.
A 'dord' szó rejtélyére végül csak hetven évvel később, az 1960-as években derült fény, amikor egy éles szemű szerkesztő a Merriam-Webster szótárnál észrevette a képtelenséget. Kiderült, hogy a szó valójában nem más, mint a 'D or d' (D vagy d) betűk tévesen összeolvasztott formája, ami a lexikon szerkesztése során keletkezett hibás instruktív jegyzetből származott. Ez a különös eset ékes bizonyítéka annak, hogy az információ terjedése során milyen könnyen válhat egy apró hiba vagy egy ártatlan tréfa széles körben elfogadott 'ténnyé'. A lexikonátverés örökre beírta magát a nyelvtörténetbe, emlékeztetve bennünket az olvasói éberség és a forráskritika fontosságára a digitális korban is.