Az első magyar horrorfilm története rendkívül drámai és egyedülálló a hazai filmgyártásban. A szóban forgó alkotás majdnem egy évtizedig várta a bemutatását, ami mély nyomot hagyott a készítők és a közönség emlékezetében. Ez a hosszú tiltás és késlekedés nemcsak a film sorsát pecsételte meg, hanem egyúttal rávilágított a korabeli cenzúra szigorára is. Különösen fájó volt ez a helyzet, hiszen ez az alkotás úttörő szerepet vállalt volna a magyar filmkultúrában, megteremtve a horror műfaj hazai alapjait.
A késleltetett mozipremier tragikus módon érintette a film egyik kulcsfiguráját is. A főszereplő színész épphogy megélte, hogy az első magyar horrorfilm végre vászonra kerüljön, ami keserű mellékízt adott a történelmi pillanatnak. Ez a sorsdöntő várakozás nemcsak az alkotók munkáját, hanem a művészet szabadságát is korlátozta egy egész évtizedre. A film végül valószínűleg megkésett sikerrel került a nézők elé, ám a története örökre beíródott a magyar filmtörténelembe, mint a kitartás és a művészi szabadságért folytatott küzdelem szimbóluma.