Harminc évvel ezelőtt Sylvester Stallone markánsan jelentette ki a vásznon: „Én vagyok a rend!”, örökre beleégve ezzel a mozirajongók emlékezetébe. Ez a mondat a Dredd bíró című akciófilm egyik legikonikusabb pillanata volt, amely 1995-ben debütált a mozikban, hatalmas várakozás övezte. A film a kultikus képregényhős, Judge Dredd történetét vitte vászonra, és egy disztópikus jövőbe kalauzolt minket, ahol a törvényt a bírók testesítik meg. Ennek apropóján most egy nosztalgikus visszatekintést teszünk, hogy újra felfedezzük, mit is tartogat számunkra ez a vitatott, de mára ikonikus darab.
A Dredd bíró sokak szerint egy olyan korszak szülötte, ahol a stúdiók és az alkotók még csak tapogatóztak a képregényfilmek adaptálásának terén, ami olykor meghökkentő, máskor bámulatos eredményekhez vezetett. Bár a kritikusok vegyes fogadtatásban részesítették megjelenésekor, sokan a forrásanyaghoz való hűtlenséget rótták fel neki, mégis kialakult körülötte egy elkötelezett rajongói bázis. A film vizuális stílusa és a posztapokaliptikus Mega-City One atmoszférája azonban máig lebilincselő, még ha Stallone maszk nélküli jelenléte meg is osztotta a nézőket. Érdemes újra megnézni, hogyan próbálta meg ez a produkció, a maga sajátos módján, életre kelteni a rendet egy kaotikus világban, és miért tartják számon még ma is ezt az akciófilmet.

5 órával ezelőtt
3

Angol (US) ·
Magyar (HU) ·