Fekete telefon 2: Ethan Hawke a borzalom, mégis imádtuk a Zs-filmet!

A "Fekete telefon 2" című alkotásról szóló első benyomás sokak számára egyértelmű: a film bizonyos elemeiben kényelmetlenül megközelíti a Zs-kategóriás produkciók szintjét. A forgatókönyv helyenként döcögős, a jump scare-ek kiszámíthatóak, és a vizuális effektek is hagynak némi kívánnivalót maguk után, amiért sok néző talán elsőre elutasítaná. Éppen ezért a kritikusok és a közönség egy része is gyakran elgondolkodik azon, vajon mi teszi mégis élvezetessé egy ilyen filmet, ami papíron annyi hibával rendelkezik. Azonban valahol mélyen, épp ebben a nem tökéletes kivitelezésben rejlik a "Fekete telefon 2" igazi, sajátos bája, ami miatt mégis feledhetetlen szórakozást nyújt. Ez a paradoxon a film egyik legfőbb vonzereje, hiszen a nézők éppen a hibái ellenére képesek elmerülni a történetben és jól érezni magukat.

A film legnagyobb aduásza kétségkívül Ethan Hawke, aki ismét egészen rendkívüli és hátborzongató alakítást nyújt a gonosz szerepében. Karakterének ördögi ábrázolása, a rideg tekintete és a hangjának minden rezdülése olyan atmoszférát teremt, amely képes feledtetni a "Fekete telefon 2" egyéb hiányosságait. Hawke jelenléte önmagában is elegendő ahhoz, hogy a nézők a képernyő elé szegeződjenek, és a film "borzalmas" aspektusai ellenére is maximálisan élvezzék a moziélményt. Ez az ellentét, miszerint egy látszólag B-kategóriás horrorfilmben ilyen kaliberű színészi teljesítményt láthatunk, teszi igazán emlékezetessé és a címben is jelzett módon "imádhatóvá" az alkotást. Végső soron Ethan Hawke karizmatikus és félelmetes játéka emeli ki a "Fekete telefon 2"-t a középszerűségből, és garantálja, hogy a nézők még a film befejezése után is sokáig emlékezzenek rá.