Ez a történet rávilágít arra a brutális valóságra, amellyel sok koreai embernek szembe kellett néznie a japán gyarmati uralom idején. A megszálló hatalom szisztematikusan próbálta elfojtani a koreai kultúrát és nyelvet, kényszerítve az embereket a japán identitás felvételére. A túlélés érdekében sokaknak fel kellett adniuk saját nevüket, hagyományaikat és akár anyanyelvüket is, hogy beilleszkedjenek az elnyomó rendszerbe. Ez a drámai változás nem csupán külsőség volt, hanem mélyen megrendítette az egyének pszichéjét és önazonosságát.
A koreai nő esetében a japánná válás kényszere nem egyszerűen névváltoztatást jelentett, hanem egy belső harcot a saját gyökerei és az elnyomó elvárások között. Az identitás elvesztése, a kulturális örökség megtagadása mély sebeket ejtett, amelyek generációkon át hatottak a családokra és a társadalomra. Ez a személyes tragédia egy nagyobb történelmi korszak szimbóluma, ahol milliók küzdöttek az önrendelkezésért és a kulturális megmaradásért. Története figyelmeztet minket arra, hogy az elnyomás milyen módon képes emberi lelkeket megtörni, miközben kiemeli az emberi szellem ellenállóképességét a legnehezebb körülmények között is.