Az irodalmi díjak mindig is kiemelt fontossággal bírtak a kulturális életben, hiszen ezek az elismerések nem csupán anyagi juttatást jelentenek, hanem a szerzők munkájának méltó elismerését is szimbolizálják. Ezzel együtt jár azonban, hogy a döntések gyakran heves vitákat generálnak, ahogy ez történt a legutóbbi, nagy port kavaró ügyben is. A kulisszák mögött zajló feszültség középpontjában egy szokatlan kijelentés állt: „Nem neki írom, hanem a nemzetnek!” – ez a mondat tökéletesen rávilágít arra a dilemmára, amely a művészet és a kommercializálódás, valamint a közösségi és egyéni érdekek ütközésében rejlik. Egy ilyen vita komolyan megkérdőjelezheti az elismerések hitelességét és a zsűri objektivitását, miközben rávilágít az irodalmi élet belső feszültségeire.
Az irodalmi díj körüli vita nem csupán a közvetlenül érintetteket, hanem az egész szakmai közösséget és a nagyközönséget is felzaklatta, rávilágítva arra, hogy az elismerések mögött milyen mély emberi érdekek és elvárások húzódnak. A botrányos kijelentések nyomán sokan elgondolkodtak azon, vajon egy író valóban a nemzetnek alkot-e, vagy mégis a személyes dicsőség, esetleg a vele járó anyagi előnyök motiválják leginkább. Az ilyen esetek ronthatják az adott díj presztízsét és a zsűri megítélését, hosszú távon pedig alááshatják az irodalmi elismerésekbe vetett bizalmat. Fontos lenne, hogy a jövőben nagyobb átláthatósággal és egyértelműbb kommunikációval kezeljék a díjátadások körüli kérdéseket, ezzel is erősítve a magyar irodalom társadalmi szerepét és elfogadottságát.