Japán Vigaszállomások: A II. Világháború Elhallgatott Női Tragédiája

Vigaszállomások: Ázsia civil lakosságának egyik legtragikusabb szenvedése a második világháború alatt. A japán vigaszállomások szörnyű történetéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek a létesítmények, melyeket a japán birodalmi hadsereg hozott létre, valójában kényszerprostitúcióra szakosodott bordélyházak voltak. Becslések szerint több százezer nő esett áldozatul ennek a szisztematikus erőszaknak, akiket „vigaszlányoknak” neveztek. A történelem ezen sötét fejezete máig fájó sebként él az érintett országok, különösen Dél-Korea, Kína és a Fülöp-szigetek emlékezetében. Kezdetben a kicsapongó katonák fegyelmezésére és a nemi úton terjedő betegségek visszaszorítására hivatkozva hozták létre őket.

A hírhedt „vigaszállomások” létrehozásának ötletét először Jaszudzsi Okamura altábornagy vetette fel még 1932-ben, aki aggódott katonáinak morálja és a megszállt Kína utcáin elkövetett erőszakcselekmények miatt. Eredetileg a rendfenntartás és a járványok megelőzése volt a cél, de hamarosan egy szisztematikus rabszolgasági rendszer alakult ki. A nőket sok esetben erőszakkal, csalással vagy kényszerrel toborozták, gyakran ígérve nekik munkát vagy jobb életet. A valóságban azonban brutális körülmények között éltek, és naponta többször is szexuális erőszak áldozataivá váltak a katonák által, ami mély és hosszan tartó traumát okozott nekik. Ez a tragikus gyakorlat mély nyomokat hagyott a régió történelmében és a túlélők életében egyaránt.