A hír, miszerint Krasznahorkai László elnyeri a hőn áhított irodalmi Nobel-díjat, valóban kirobbanó örömmel töltené el az egész magyar nemzetet. Ez a rendkívüli elismerés nem csupán egyetlen alkotó zsenialitását igazolná, hanem a magyar irodalom nemzetközi presztízsét is soha nem látott magasságokba emelné. Krasznahorkai egyedi, hipnotikus prózája már eddig is világszerte számtalan olvasót és kritikust bűvölt el, bizonyítva a magyar nyelv kifejezőerejét. Egy ilyen díj hatalmas büszkeséggel töltene el minket, és felhívná a figyelmet gazdag kulturális örökségünkre.
A kezdeti eufória és ünneplés után azonban egy sokkal mélyebb és sürgetőbb feladat várna ránk, a magyar kulturális élet szereplőire. Nem elég csupán ünnepelni a sikert, hanem azt fel kell használnunk a magyar irodalom exportjának és láthatóságának további erősítésére a nemzetközi piacon. Ez magában foglalja az új tehetségek felkutatását és támogatását, fordítások ösztönzését, valamint a kortárs magyar művek aktív promotálását a világban. Krasznahorkai esetleges Nobel-díja egy aranyat érő lehetőség lenne arra, hogy a reflektorfényben álló irodalmunkat még szélesebb körben megismertessük.