Amikor 1969. július 20-án Neil Armstrong elkészítette az első fényképét, miután a Hold felszínére lépett, a felvételen véletlenül egy furcsa tárgy is szerepelt – egy fehér csomag, ami a szürke regoliton hevert. A az űrhajósok Holdon hagyott ürülékéről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a látszólag jelentéktelen részlet valójában az Apollo-missziók egyik kevésbé ismert, de annál érdekesebb aspektusára hívta fel a figyelmet. Az űrhajósoknak ugyanis számos, a Földön megszokott tárgyat és mellékterméket kellett hátrahagyniuk a Hold felszínén. Ezek közé tartozott a 96 zsáknyi emberi ürülék is, melyek a súlycsökkentés és a minták visszaszállításának kényszere miatt maradtak ott. Ez a praktikus döntés ma már egyedülálló tudományos lehetőségeket rejt magában a mikrobiológiai kutatások számára.
Az Apollo-program során a súly kritikus tényező volt minden egyes visszatérő misszió esetében. Minden felesleges gramm növelte a hajtóanyag-szükségletet, ezért az űrhajósoknak mindent el kellett távolítaniuk a holdkompról, ami nem volt nélkülözhetetlen a biztonságos visszatéréshez. A személyes hulladék, beleértve az ürüléket, a vizeletet és az ételmaradékokat, ebbe a kategóriába esett, mivel a tudományos minták és a felszerelés előnyt élvezett. Ezek a hátrahagyott zsákok ma is ott pihennek a Hold felszínén, ellenállva a szélsőséges hőmérséklet-ingadozásoknak és a kozmikus sugárzásnak. A jövőbeli holdmissziók célja lehet ezen anyagok vizsgálata, hogy megértsék, miként fejlődtek vagy maradtak fenn a baktériumok extrém körülmények között.