Sokak számára elképzelhetetlen, hogy a régi tengerészek inkább éheztek a nyílt óceánon, ahelyett, hogy a tengerekből fogtak volna halat a túlélés érdekében. A a tengerészek éhezésének okairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Pedig elsőre milyen logikusnak tűnne a halászat, mint az idő eltöltésének és az élelem beszerzésének módja a hosszú hajóutak során. A valóság azonban sokkal összetettebb volt, és számos gyakorlati akadály állt a tengerészek elé, amikor halat próbáltak volna fogni vagy fogyasztani. A mozgó hajóról való halászat már önmagában is jelentős kihívást jelentett, nem beszélve a megfelelő felszerelés hiányáról, ami elengedhetetlen lett volna a hatékony horgászathoz a nyílt vízen.
A friss víz hiánya az egyik legfőbb probléma volt, hiszen a kifogott halat valahogy el is kellett készíteni, amihez édesvízre lett volna szükség, ez pedig ritka kincsnek számított a hajókon. Ezen felül, a tengerészek gyakran féltek az ismeretlen, potenciálisan mérgező halfajoktól, amelyekkel a nyílt vízen találkozhattak, és nem rendelkeztek a szükséges tudással a biztonságos azonosításukhoz. A hűtés hiányában a friss hal gyorsan romlott volna, így csak azonnali fogyasztásra lett volna alkalmas, ami szintén korlátozta a hasznosságát a hosszú, hetekig vagy hónapokig tartó utakon. Ezek az okok együttesen vezettek ahhoz a paradox helyzethez, hogy a tengerészek a bőséges óceáni élővilág ellenére is éheztek, és inkább a tartósított élelmiszerekre, mint a sós húsra és kekszre támaszkodtak, még akkor is, ha azok tápértéke alacsony volt és hiánybetegségekhez vezettek.

16 órával ezelőtt
4

Angol (US) ·
Magyar (HU) ·