Second Sun Teszt: 5 Ok, Amiért a Legrosszabb Játék Mégis Beszippant!

A Second Sun kétségkívül az a játék, amit a legjobban utálok és imádok egyszerre, megtestesítve a „legjobb rossz játék” paradoxonát. Első pillantásra nyilvánvalóvá válik, hogy grafikája elavult és borzasztóan csúnya, szinte bűn ronda, ami sokakat azonnal elriasztana. Ráadásul a történet hiánya és a mesterséges intelligencia teljes mellőzése is rontja az összképet, nem kínálva mély narratívát vagy intelligens ellenfeleket. Mégis, valami megmagyarázhatatlan erő újra és újra visszaránt ebbe a furcsa, procedurálisan generált univerzumba, ami a technikai hiányosságai ellenére is képes lekötni.

Ez a procedurálisan generált világ, bár sokszor élettelennek és egyhangúnak tűnik, minden egyes alkalommal új kihívásokat tartogat, hiszen nincs két egyforma játékmenet. A változatosság érzete a hiányosságok ellenére is frissen tartja az élményt, és ez az egyik fő ok, amiért az ember mégis visszatér a Second Sun világába. Bár az AI hiánya miatt a harcok primitívek, és a narratíva teljességgel hiányzik, a Second Sun valahogy mégis megtalálja a módját, hogy órákra lekösse az embert egyszerű, de addiktív mechanikáival. Ez a Second Sun teszt rávilágít arra, hogy egy játék nem csak a hibátlan grafikától vagy a mély történettől lehet élvezetes, hiszen a Second Sun a maga ellentmondásos módján bizonyítja, hogy a rossz játékok közt is lehetnek igazi gyöngyszemek, amik meglepő módon beszippantanak.