Skála: A szocialista luxus és a hiány paradoxona – Így plázáztunk!

A modern értelemben vett plázázás, a hatalmas bevásárlóközpontokban való időtöltés valóban a kapitalista fogyasztói társadalomhoz kapcsolódik, de a jelenség gyökerei mélyebbre nyúlnak. Magyarországon a szocializmus éveiben is létezett egyfajta hasonló élmény, amit akkoriban egyszerűen csak „bevásárlásnak” vagy „kirakatnézésnek” hívtunk. Ennek egyik legkiemelkedőbb és legikonikusabb helyszíne a Skála volt, amely sokak számára jelentett egyfajta nyugati oázist a szürke hiánygazdaságban. Ez a nagyszabású áruházkomplexum valóságos menedék volt a szűkös kínálat és az egyhangú boltok világában.

A Skála valóságos kuriózumnak számított a Kádár-kori Magyarországon, hiszen itt olyan termékek is kaphatók voltak, amelyeket máshol szinte lehetetlen volt beszerezni. Nem csupán egy áruház volt, hanem egy találkozóhely, egy ablak a nyugati világra, ahol a polcok nem kongtak üresen, és a választék is szélesebb volt az átlagosnál. Az emberek órákat töltöttek el a kényelmesen fűtött, világos terekben, akár csak nézelődve vagy a legújabb divatot csodálva, ami a mindennapi szürkeségből valóságos kikapcsolódást jelentett. Ez a fajta „plázázás” nemcsak a vásárlásról szólt, hanem egyfajta társadalmi esemény és a vágyott jólét szimbóluma is volt, messze túlmutatva a puszta beszerzés funkcióján.