Sztriptíz szocialista módra: Kádár-kori éjszakai bárok Budapesten

Nem kellett feltétlenül a „hanyatló Nyugatra” utazni, ha vetkőzőszámot akart látni valaki, hiszen a Kádár-korszak Budapestje is tartogatott meglepetéseket. A közhiedelemmel ellentétben, miszerint a szocialista berendezkedés puritán és erkölcsös volt, több sztriptízbár is működött a fővárosban. Ezek az éjszakai szórakozóhelyek gyakran a turizmus fellendítését célozták, és elsősorban a külföldi vendégek számára biztosítottak pikáns élményt. Jóllehet a hivatalos ideológia elítélte az efféle „polgári” szórakozást, a rendszer bizonyos mértékű toleranciát mutatott, különösen, ha devizabevételről volt szó. Ez a kettős mérce jól jellemezte a Kádár-kori „gulyáskommunizmust”, ahol a laza erkölcsi szabályok és a szocialista eszmények furcsa elegyet alkottak.

A legismertebb ilyen helyek között említhető volt például az Astoria Szálló, a Duna InterContinental vagy a Royal Szálló éjszakai bárjai, melyek exkluzív környezetet kínáltak. Ezek a lokálok vonzották a külföldi turistákat, a pártelit egyes tagjait és azokat a hazai „kalandorokat”, akik bepillantást akartak nyerni a tiltott gyümölcs világába. A műsorok diszkréten, mégis látványosan mutatták be a „keleti blokk” számára szokatlan vetkőzőszámokat, melyek sokak számára a szabadság egyfajta szimbólumát jelentették. Bár a belépő és az árak viszonylag magasak voltak, a kuriózum vonzereje felülírta az anyagi megfontolásokat, így ezek a bárok stabil közönséggel rendelkeztek. Az ilyen éjszakai szórakozóhelyek létezése azt bizonyítja, hogy a Kádár-korszak valójában sokkal árnyaltabb és ellentmondásosabb volt, mint ahogyan azt a hivatalos propaganda sugallta.