Wild Hearts Switch 2 Teszt: Az Új Nintendo Port Kínja és a Csalódás

A szörnyekre való vadászat izgalmas élménye régóta vonzza a játékosokat, és sokan reménykedtek benne, hogy a Wild Hearts is hasonló élményt nyújt majd a legújabb platformon. Az EA által kiadott, eredetileg is hányattatott sorsú akciójáték végre megérkezett a Nintendo legújabb hibrid konzoljára, amit sokan izgatottan vártak. Sajnos azonban a kezdeti lelkesedést hamar felváltotta a keserű valóság, ahogy a Wild Hearts Switch 2 portja nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A játék ezen verziója, amely a "Switch 2" nevet viselő, feltételezett új konzolra készült, súlyos optimalizációs problémákkal küzd, rontva az egyébként is csak középszerűnek ítélt alapélményt. Ez a teszt részletesen bemutatja, miért is vált a Wild Hearts Switch 2 kiadása ekkora csalódássá, és miért érdemes kétszer is meggondolni a beszerzését.

A Wild Hearts Switch 2-es változata a technikai hiányosságok miatt szinte élvezhetetlenné vált: az alacsony képkockaszám, a homályos textúrák és a gyakori akadozások alapjaiban ássák alá a játékélményt. Bár a szörnyvadászat koncepciója önmagában szórakoztató lehet, a gyatra portolás miatt a játék grafikai és teljesítménybeli kompromisszumai elviselhetetlenné teszik a hosszú távú szórakozást. Ez különösen fájó annak fényében, hogy a Wild Hearts már az eredeti platformokon sem aratott osztatlan sikert, a kritikusok gyakran illették középszerű jelzővel a játékmechanikát és a történetet. Összességében elmondható, hogy a Wild Hearts Switch 2 tesztje egyértelműen rávilágít arra, hogy egy rossz optimalizációval készült port még egy alapvetően "csak" középszerű játékot is képes teljesen tönkretenni. Fogyasztóként érdemes megfontolni, hogy megéri-e befektetni egy olyan címbe, ami még a legújabb konzolon is ilyen mértékű kompromisszumokkal jár, hiszen a jó szándék ellenére is csalódást okozhat.